Adásban:
Most

A VÁROS VÉDŐSZENTJÉNEK BÚCSÚJA

A VÁROS VÉDŐSZENTJÉNEK BÚCSÚJA

Vasárnap a Főtemplomban sokan összegyűltek a 10 órakor kezdődő szentmisére. Ünnepi alkalom volt ez, hiszen Jászberény város védőszentjéről Szent Rozáliáról emlékeztek meg a misén, illetve a búcsú során.

Rozália nap szeptember 4-e. A szokásokhoz tartozik, hogy szeptember első vasárnapján ezt ünneplik a hívek. Jelen voltak még a helyi Keresztény Értelmiségeik Szövetségének (KÉSZ) tagjai, hiszen az is hagyomány, hogy a szentmise végén átadják a Rozália díjat, amit a KÉSZ kuratóriuma ítél meg, rendszerint annak a személynek, aki élete során kiemelkedőt tett, alkotott a város javára.

Az ünnepi szentmisét és beszédet Zsova János káplán atyától hallhattuk, aki szólt a szentek életéről.

„ A szentek nem legendák, olyan embertársaink, akik földi életet éltek és az egyház szentként tiszteli őket. Életükben kimagasló módon csatlakoztak Jézus Krisztushoz, akár vértanúsággal vagy csöndes tanúságtétellel, erkölcsileg kimagasló tettel mutattak példát embertársaiknak. Az egyház megadja a szenteknek a tiszteletet, amely a szentté avatásban csúcsosodik ki.” – hallhattuk a káplán atyától, aki a folytatásban Rozália életéről is beszélt a híveknek.

Megtudtuk, hogy Rozália nemesi családból származott, apja fejedelem volt, anyja normand királyi rokonságban született. Családi palotájukban éltek, Rozália jó nevelést kapott, keresztény szellemben. Szülei nemesi házasságot szántak lányuknak, aki addig nem is tiltakozott ellene, mígnem egy látomása során meg nem jelent előtte Jézus és másként döntött. Ez arra késztette, hogy az ő jegyese legyen élte végig. Elhagyta a királyi palotát, remeteként egy barlangban élte le életét, fiatalon 35 évesen érte a halál 1166. szeptember 4-én. 

Zsova János azt is kiemelte, hogy a szentek példája útmutatás a keresztény ember számára, út, hogy eljussunk Jézushoz, a Megváltóhoz. Mindenkit arra biztatott, hogy válasszon egy szentet, akinek szimpatikus az élete. A szentek közbenjárók Jézusnál, hogy el tudjunk hozzá jutni. Nekünk is szükségünk van arra, hogy Jézus közelségét érezzük, találkozzunk vele. Ezt meg tudjuk tenni dicsőítő, kérő, hálaadó imával is, illetve a szentmiséken való részvétellel.

A szentmise után következett a Rozália díj átadása, amelyet a KÉSZ kuratóriumának döntése értelmében ezúttal dr. Horváth Ottó zeneszerző, kántor, karnagynak postumus ítéltek oda, születésének 100. évfordulója alkalmából. Munkásságát a kuratórium elnöke Szádvári Gábor méltatta: „Lelkiismeretesen végezte munkáját. 1917. augusztus 12-én Zakárfalván született. Sajnos fiatalon, 1975. február 18-án elhunyt. Gimnáziumi érettségijét 1936-ban tette le a Sátoraljaújhelyi Kegyesrendi Gimnáziumban. Tanulmányait Budapesten folytatta az Országos Királyi Zeneművészeti Főiskolán a Bárdos Lajos vezette egyházzene és egyházkarnagy szakon, ahol 1939-ben fejezte be tanulmányait. Főiskolai tanulmányaival párhuzamosan a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának hallgatója volt. 1941-ben diplomázott. Úgy a Zeneművészeti Főiskolán, mint a jogi egyetemen kiváló tanuló volt. Hivatalosan 1942. január 4-én a főtemplomban tartott szentmisén tette le az ünnepélyes hitvallást, és ekkor iktatta be kántor-karnagyi hivatalába dr. Kele István prelátus-plébános. Hosszú ideig a Főtemplom kántor-karnagya volt.”

A díjat Vargáné Deme Katalin, a helyi KÉSZ csoport elnöke és Szádvári Gábor kuratóriumi elnök adta át a díjazott lányának és fiának Simonné Horváth Katalinnak és Horváth Lászlónak.

Az ünnepség a körmenettel és a Szent István Házban egy állófogadással ért véget vasárnap a déli órákban. 
 

Buschmann Éva

ONLINE TV

LÁJKOLD FACEBOOK OLDALUNKAT!