A Jászság területén is átvonul a Kárpát-medence legnagyobb ókori építménye egy 1260 km hosszú védmű. Erről, a Csörsz árokról nyílt vándorkiállítás, rendhagyó történelemóra keretében a jászberényi városi könyvtárban.
„Csak az védhető meg, amit szeretünk, csak azt szerethetjük igazán, amit ismerünk.” Ez a mottója a SZIE- Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet egy csoportjának, akik a Csörsz-árok bemutatását és megszerettetését tűzték zászlajukra.
Az árokrendszer mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik.
Az árkot 1067-ben említi először oklevél. Több mint 1600 évig maradványai jól láthatóak voltak, a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan. A 4. század utolsó évtizedéig a rómaiak előretolt védelmi vonala volt és a népvándorlás miatt betörő barbár népek támadásai ellen védte a Római Birodalom békéjét. A védmű valószínűleg Nagy Konstantin római császár uralkodása idején épült, 324 és 337 között. Építői közel 15 millió köbméter földet mozgattak meg. Mai szélessége 3 és 10 méter között, míg mélysége másfél és 3 méter között változik. Mintegy 60-65 ezer km2-nyi területet ölel át.
Az árok építése kapcsán több monda is napvilágot látott. A főleg a Jászságban elterjedt magyar népmonda a longobárdokhoz és egy Rád nevű királyhoz köti építését, nevét pedig Csörsz avar király nevéhez, akit a monda szerint a csatornának épülő árok mellett sújtott halálra a villám. Erről az árokról kapta nevét Jászárokszállás települése. Nem véletlen tehát, hogy ezt a jelentős történelmi, kulturális emléket pártolói méltó módon szeretnék megőrizni az utókornak.
A Csörsz-árokról összeállított vándorkiállítás február 17-éig várja az érdeklődőket a városi könyvtár emeletén. Nyitvatartási időben.